Vasárnap reggel hétkor kelek, és ez nem fegyelem kérdése, hanem szokásé. Előbb bekapcsolom a gépet, amíg melegszik, kimérem a szemet, aztán megdarálom, és a konyhaablaknál állva megvárom, míg lefut a csésze. Húsz éve csinálom így, és amikor elutazunk, ez hiányzik a legjobban.
Tavaly ősszel viszont elromlott ez a fél óra. A konyha és az előszoba között nincs ajtó, és amikor odakint hat fok alá esett a hőmérséklet, a bejárat felől érkező hideg egyenesen a lábamnál ért véget.
Először a gépet hibáztattam. Azt hittem, a csésze hűl ki gyorsabban, és elkezdtem előmelegíteni. Aztán rájöttem, hogy nem a csészével van baj, hanem velem: pulóverben, felhúzott vállal ácsorogtam a konyhában, és inkább átvittem a kávét a nappaliba.
A konyhánk kicsi, kilenc négyzetméter, és pont ezért szeretem. Minden kézre esik, a daráló a hűtő mellett áll, a csészék a fej fölötti polcon. Ebbe a kis térbe viszont bármi jön be kívülről, azt azonnal érezni: a hideget, a huzatot, ősszel még a nedves avar szagát is.
Egy jó reggeli fél óra sok apró dologból áll össze, és az egyik ilyen apróság az, hogy az ember ne siessen ki a saját konyhájából.
Egy fórumon kérdeztem rá, hogy mit érdemes ilyenkor átgondolni, és a hozzászólások fele arról szólt, hogy előbb menjek el, és beszéljek valakivel személyesen.
Így jutottam el egy szaküzletbe, ahol egy órát töltöttem. A beszélgetést utólag is fel tudom idézni, mert három olyan kérdés hangzott el, amire addig nem gondoltam.
„Merre néz, és mennyi eső éri?”
Ez volt az első. A mi bejáratunk nyugatra néz, előtető nélkül, tehát ősszel gyakorlatilag minden zápor nekimegy. Ez határozta meg, hogy milyen anyagot javasoltak.
A műanyag bejárati ajtó itt logikus választás volt, mert nem vetemedik úgy, mint a régi fa szárnyunk, és nem kell évente átkezelni. A kollégán az látszott, hogy nem eladni akar, hanem szűkíteni: az anyagválasztás után rögtön feleannyi típus maradt a képernyőn.
Azt is elmondta, mit nem érdemes ezen a tájoláson választani, és ez nekem többet ért bármelyik ajánlásnál. Aki reggel fél órát tölt ugyanabban a konyhában, pontosan tudja, mi zavarja, csak nincs rá szakszava. Ő ezt fordította le műszaki nyelvre, és így lett a panaszomból konkrét megrendelés.
„Ki fogja megmérni a nyílást?”
A második kérdés kicsit meglepett, aztán megértettem, miért fontos. Náluk a folyamat öt lépésből áll, és a felmérés meg a beépítés is csak igény szerint kapcsolódik hozzá. Az első lépés otthon van, a nyílásméret felvételével, az utolsó pedig náluk, a beszereléssel.
Én a felmérést kértem, mert a mi házunk hetvenes évekbeli, és a bejárat nyílása se nem szabályos, se nem függőleges. Nem akartam abban a helyzetben lenni, hogy a szállítás napján derül ki a másfél centi.
„Mennyire fontos, hogy egy helyen legyen minden?”
A harmadik kérdésnél derült ki, hogy az ajtoablakbirodalom.hu mögött több tucat szaküzlet áll országszerte, tehát nem kell utaznom, ha később valami kérdés merül fel. A típusnál az Europa Gealan változatnál kötöttünk ki, ami az oldalon (legutóbbi látogatásomkor legalábbis) 179 990 Ft-tól induló bruttó irányárral szerepel, és ahogy figyelmeztettek is rá, ez szaküzletenként eltérhet.
A műanyag bejárati ajtó mellett végül nem az ár döntött, hanem az, hogy a nyugati oldalon ezzel évekig nem lesz dolgom. A színt a párom választotta ki, én pedig ahhoz ragaszkodtam, hogy legyen üvegbetét: az előszobánkban nincs ablak, és reggel hétkor addig mindig kapcsolni kellett a villanyt.
A beépítés óta a vasárnapok visszakerültek a régi kerékvágásba. Állok a konyhaablaknál, hallgatom, ahogy lefut a csésze, és nem a lábamat figyelem. Az ajtoablakbirodalom.hu neve azóta ott van abban a jegyzetfüzetben, ahova a kávés dolgaimat is írom, mert a barátom éppen most tart ott, ahol én tavaly ősszel.