Én mindig is azt vallottam, hogy az igazán jó beszélgetésekhez mindig kell kávé, vagy bor, ha éppen este van. De lehet ezt csak azért gondolom így, mert én amúgy nagy kávés vagyok, nagyon szeretem a kávé különlegességeket is. Úgyhogy, ha valami fontos dolgot kell megbeszélnem valakivel, akkor mindig áthívom azt a valakit egy kávéra, vagy felvetem, hogy üljünk be valahova, természetesen kávézni. Bár legutóbbi alkalommal egy barátnőm hívott el, mert mindenképpen ki akarta kérni a véleményemet az új fürdőszobájával kapcsolatos elképzeléseiről, mert az én fürdőm nagyon tetszik neki.
Imádom az ilyen dolgokat, szeretek ötletelni, és ha még kávé is jár hozzá, akkor nincs semmi ellenvetésem. Nem tagadom, az ilyen dolgokra szeretek rákészülni, nem volt ez most sem másképp, úgyhogy kicsit böngésztem a neten a témában. Találtam is egy szuper oldalt, ahol fürdőszobával kapcsolatos ötleteket lehet olvasni, gyakorlatilag mindenféle témában. De én egy fürdőszobacsempékről szóló cikkbe akadtam bele igazán.
És egy nagyon jó tippel gazdagodtam a bejegyzés által, amit természetesen tovább is adtam a barátnőmnek. A cikk a padlóra való csempe lerakás témáját is érintette, ami azért volt számomra érdekes, mert nem is tudtam, hogy ezeknek az elrendezéseknek vannak elnevezéseik is. Az egyik legnépszerűbb csempe lerakási mintázat az úgynevezett diagonális minta. Ezt úgy lehet megalkotni, hogyha a csempéket, a falakhoz képest 45 fokkal elfordítva helyezzük el.
Számomra egyébként mindig is ez volt a legérdekesebb mintázat, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de a “hagyományos” csempe lerakás sose tetszett igazán.
Na de, a diagonális minta nem csak a padlóra letett csempék esetében alkalmazható, hanem a falra helyezett csempéknél is. A barátnőmnek nagyon tetszett egyébként az ötlet, de én azonnal lebeszéltem arról, hogy a padlón és a falakon is azonos mintázat legyen, és szerencsére nem kellett nagyon győzködni sem.
Megmutattam neki is ezt a weboldalt, ahonnan gyűjtöttem az ötleteket, és nagyon tetszett neki. Igazából míg kávézgattunk, majdhogynem az egész oldalt átnéztük, és rengeteg bejegyzést el is olvastunk.
A már említett csempékről szóló cikknek köszönhetően a színek kiválasztása is könnyen ment: írták ugyanis, hogy a föld színek igencsak divatosak lettek az utóbbi években, így a barátnőm is úgy határozott, hogy barnás árnyalatok fognak dominálni a fürdőszobájában, némi fehérrel. Utóbbi örök klasszikus és bármilyen színnel remekül variálható.
De, olvastunk ám olyan hasznos tippet is, amiről egyikünk sem tudott: innen tudtuk meg, hogy a csempéket osztályozzák aszerint, hogy mennyire kopásállók. Úgyhogy ettől kezdve a barátnőm csak és kizárólag olyan csempéket volt hajlandó megnézni, amiknek a PEI – kopásállóság – mértéke 5-ös. Az ötös a legjobb minőség, az egyes osztályozású pedig a legrosszabb. Így ezt is érdemes lehet figyelembe venni a vásárlás során. Én annak idején, amikor a fürdőszobámat felújítottam, erről sajnos nem tudtam, így ennek nem volt szerepe a csempe kiválasztása során, de bevallom, hogy utólag nem is mertem megnézni. Ha már így alakult, jobba a tudatlanság, de ha legközelebb elérkezik az idő és újra neki esünk a fürdőszobánknak, akkor már egészen biztos, hogy figyelni fogom azt a bizonyos PEI értéket.
Egyébként a beszélgetésünk alatt elfogyasztottunk fejenként két jegeskávét is, és a barátnőm minden addigi ötletét sutba vágta, mert annyira tetszett neki az oldal és olyan hasznosnak találta, hogy úgy döntött, inkább annak segítségével gondolja újra a teljes fürdőszobát.